A szótár szerint "formatervezés", mely az iparilag előállított tárgyi világ formai esztétikai - kialakításával foglalkozik. Ötvözi az esztétikát, a formát, a funkcionalitást. Kiemeli a tárgyak egyedi tulajdonságait. Kapcsolódik az építészethez, bútorok, ékszerek - csomagolások… stb. - tervezéséhez. De ennél ma már sokkal több…
A designnal nap, mint nap találkozunk. Véleményt alkotunk, döntéseket hozunk róla. Mikor megveszünk egy cipőt, kiválasztunk egy konyhabútort. Közben élvezzük annak jó és rossz hatásait, mert kényelmes a fotel, jól látszik a sarokból a tévé, vagy éppen félrecsorog a kannából a bor, vagy nyomasztó a tér, ahová belépünk.
Éppen arra jó, hogy az átgondolt, szisztematikus tervezési munka mellett pont egy merész forma, színkombináció, kreatív ötlet tegye teljessé, egyedivé az alkotást.
E vonatkozásban a design korántsem mellékes, még távolról sem, hiszen egész életünk sivárabb lenne nélküle. Egyetlen stílus sem érvényesülhet anélkül, hogy ne fordítanánk figyelmet azokra a jelenségekre, melyekre ráépül. Bár a vizuális hatások melyek között élünk nem elhanyagolhatók, de dekoratív szépségüket aligha értékelhetjük, ha lakásunk nem működik hatékonyan, vagy nem ad számunkra alkalmas keretet ahhoz, hogy az életet a maga teljességében élvezhessük.
A kert, a lakás, az iroda, egy műhely berendezését egyértelműen meghatározzák a funkciók, melyeket ellátnak. Például lakásunkban a tevékenységek széles körének kell teret adnunk ahhoz, hogy a mindennapi élet kényelmesen és olajozottan folyjon. Persze az élet múlásával és az igények módosulásával változnak a funkciók és a fontossági szempontok is. E sokrétű követelmények kielégítése gondos tervezést, naprakész karbantartást és ésszerű, rugalmas szervezést igényel. Fontos rájönnünk, hogy mit is szeretnénk voltaképp, a tér, fény, szín és anyagok miféle sajátos együttesét akarjuk megteremteni magunk körül, hiszen ez egész lényünkre élhetőleg és pezsdítőleg hat még akkor is, amikor a legutolsó divatőrület már rég leáldozott.
Persze a design terén nem léteznek objektív mércék. Ami az egyik ember számára fennkölt és emelkedett, az a másiknak kínzóan kopár és lélektelen lehet. De különbözőségeink ellenére is közös bennünk az arány, a valamilyen elrendezettség iránti vágy.